A kiszolgáló helyiségekben alkalmazott gravitációs vagy gépi elszívás azért működhetett, mert a szellőzéshez szükséges levegő utánpótlását a leírtak szerint az ablakok zárt állapotban is megteremtették, csökkentve ezzel a páralecsapódások gyakoriságát, mértékét. Természetesen a szellőzés, illetőleg a légcsere hatékonyságát bezárt belső ajtók esetén a küszöbök csökkentették.

A lakások páraterhelése a lakók száma, a légtérfogat, illetve az életvitel szerint (lakásokban gondozott zöld növényzet, az akváriumok, terráriumok, szobákban száradó ruha stb.) erősen változó, tehát egy-egy lakás páraterhelése a közölt átlagértékeknél lényegesen magasabb is lehet.

A levegő bevezetését és elvezetését is magában foglaló, minden helyiségre kiterjedő, tervezett szellőztetés hiányában - különösen az őszi, téli és tavaszi hónapokban - a megnövekvő páratartalom a falfelületeken és a nyílászárók felületein csapódik le. A magas belső páratartalom rontja a komfortérzetet, a kondenzációs páralecsapódás pedig felületi foltosodásban és penészesedésben jelentkező esztétikai hibák mellett károsítja az épület szerkezeti elemeit is.

A szellőztetéshez, illetőleg az optimális légcseréhez, a lakószobák felöl a szívott helyiségek irányába mutató szabályozott, egyirányú levegőforgalmat kell megteremteni. Ennek eléréséhez a lakószobákat, nyílászáróba épített, vagy falátvezetéses módon szerelt légbevezető elemekkel kell ellátni a levegő utánpótlásának érdekében. Légbevezető elemeket szükséges működtetni azokban a helyiségekben is, ahol nyílt égésterű kéménybe kötött, ill. kéménybe nem kötött gázkészülék üzemel.